“A kanyart egyenes követi, majd megint kanyar. Egészen tökéletes a pillanat. A műszerfal fehér gyűrűi vonzzák a szemed. Lepillantasz. A tekinteted eljátszik kicsit a kiemelkedő, fényes kijelzőkön. Aztán hirtelen meglátod: 11 kilométer hatótávod maradt…”
Olvasd el az első részt is:
Kia e-Niro: Az élet rendben van – Az első pár óra egy villanyautóval – 1.rész
Ezen a ponton jutunk el egy kellemetlen érzésig. Azt szokták rá mondani, hogy hatótáv para, de szerintem itt nem ez a helyzet.
Ennél az autónál egyszerűen nem kell félni a hatótávtól, ugyanis van elég, bőőőven. Legalábbis általában.
De tényleg. Amikor először beleültem az autóba, 390 kilométert mutatott a kijelző, és nagyon kellemesen meg is lepett ezzel. Ahogy régebben, a Nissan Leaf videós tesztünkben említettük Krisztiánnal, ez a 350-400 kilométer az a lélektani határ nekünk, és még elég sokaknak, ahol az ember mér elégedetten bólint, és szorongás nélkül elindul egy hosszabb útra is, mert tudja, hogy az élmény már említhető egy lapon a korábbi benzines, vagy dízel autójával. Főleg az erősebb benzinesek hatótávjával lehet párhuzamba állítani, egy kicsi turbós motor fogyasztásával azért bőven 6-700 kilométert kapunk.Olyan körülmények között persze, amikor az e-Niro 390-et ír ki. És itt a baj.
Az autópálya. Az autópálya az a helyzet, amire nem készülsz fel lélekben. Egyszerűen nem tudsz, mert akárhogy számolsz, akármennyi cikket olvastál már, amíg nem tapasztalod a saját bőrödön ezt a fajta hatótáv csökkenést, addig nem ijeszt meg.
De amint a saját életed saját ilyen szituációjában találod magad, bekúszik a tudatodba egy ilyen enyhe, éppenhogy érezhető hideg, szorongós érzés, ami a kilométerek tetemes fogyásával egyre erősödik.
Persze egy kisturbó sem megy annyit autópályán, ha 5 liter helyett 8-at fogyaszt. De ez jóval kevésbé drasztikus különbség. Alattam az e-Niro 190-200 kilométert megy autópályán.
Igaza van annak, aki azt mondja, hogy öt nap alatt nem lehet reálisan ítélni, és én is biztos vagyok benne, hogy ha rááll erre az ember fejben, nem lesz több gond. De átállni rá frissen, ott és akkor, az első ilyen helyzetben azért elég nyugtalanító.
Tudod otthon tölteni? Nem? Jaj-jaj!
Ehhez hozzá jön a második számú probléma, az otthoni töltés hiánya.
Sajnos abban a kellemetlen helyzetben vagyok, hogy a legkevésbé optimális körülmények között lakom, villanyautós szempontból legalábbis. Egy ötödik emeleti lakásban, a városnak egy olyan részén, ahol csak az utcán lehet parkolni, de a ház előtt nem, csak 20-30 mérettel arrébb, ott is pénzért. Emellett a környéken lévő egyetlen töltő egy 22kW-os oszlop, kettő darab Type 2-es csatlakozóval, és ez is 10 perc sétára van. Emellett tartozik hozzá egy kellemes 100Ft/kW árazás is.
Időnkénti töltésre tökéletes persze, és úgy az ember bármikor szívesen bevállalja a sétát is, de mindennap, életvitel szerűen ott tölteni nem csak kényelmetlen, hanem drága is.
Azzal az erővel használhatnék carsharing szolgáltatásokat is, azokig is sétálni kell, és alkalmankénti díjat fizetni. Meg ott legalább csak egyszer kell sétálni, itt pedig kétszer kéne, mert a töltő etikett miatt az ember a feltöltött autót nem hagyja rajta az oszlopon egy éjszakára, ami azt jelenti, hogy pár óra múlva, akár késő este vissza kell menni, lehúzni, és átállni a kocsival valahová.
A párhuzam meredeknek tűnhet, de az a helyzet, hogy még árban is hasonlóak, persze ehhez átlagot kell nézni.
Vannak napok, amikor 30 kilométert megyek a városban egy nap, de elég sok olyan nap is van, amikor 5-600 kilométert autópályán és országúton.
Ilyenkor a villámtöltés ára nyilván felmerülő költség, viszont itt még bőven kijön a matek. De ahogy hozzáadjuk az otthon töltés hiányából származó “felesleges” töltések árát, szorul a hurok.
Az együtt töltött 5 nap alatt majdnem 1400 kilométert mentem az autóval. Ebben benne volt egy Sümeg-Budapest oda vissza, odafelé egy székesfehérvári töltéssel, mert itthoni töltés hiányában nem teljesen feltöltött autóval indultam, valahol 80% alatt volt az indulás pillanatában. Fehérvárról kényelmesen leértem Sümegre, visszafelé viszont már nem lett volna elegendő, így elkezdtünk töltőt keresni Szabó Krisztián barátommal, akit Pestre kellett vinnem.
Ezen a ponton elkövettünk egy hibát.
Túlparáztuk! Nagyon! Simán elértünk volna valamelyik kinézett villámtöltőig a 8-as út, vagy az M7-es mellett, de egyszerűen nem mertem 30-40km hatótávot hagyni az akksiban. Ez az a rész, amit az ember idővel megtanul, de az első időszakban ez rettenetesen frusztráló érzés.
Így az egy visszafele töltésből kettő lett, egy méregdrága percdíjas töltőn, meg egy másikon, ami az általam leginkább kedvelt MOL Plugee hálózathoz tartozott.
Késő éjjel volt már, valamikor hajnali 4 körül értünk haza Pestre, ezért összefolynak az órák. Így sajnos nehezen tudom megindokolni, hogy a picit több mint két órás út miért tartott négy órán át, de ez történt. És itt még nem ért véget a baj.
Másnap ugyanis hivatalosak voltunk a miskolctapolcai villanyautós találkozóra, amihez időben el kellett indulnunk pestről, meg persze valami élhető hatótávval.
Talán érzitek, hogy ezzel mi volt a probléma.
Mivel nekem nem opció a hazaérkezés után rádugni a kocsit töltőre, este, vagy reggel kellett volna beletölteni annyit egy nyilvános töltőn, hogy az elég legyen Miskolctapolcáíg.
Sajnos itt megint hibáztunk. Ezt is túlparáztuk. Jaj, de mennyire.
Mivel féltünk, hogy reggel nem lesz idő, Fehérváron beiktattunk egy harmadik villámtöltést, még éjjel. Ezzel csak annyit értünk el, hogy még hosszabb lett az út, és otthon kevesebbet aludhattunk, sajnos más értelme nem sok volt, mert reggel ismét kellett töltenünk.
Az első Mol Plugee töltő viszont nem működött, mert frissen festették a kék parkolóhelyet mellé.
Tovább mentünk, és végül egy Shell Recharge volt az oda út második töltésének helye.
Ezután a találkozón volt lehetőségünk – ugyan csak AC, 22-es oszlopról – tölteni, amin az autó bármennyit rajta lehetett, ezért a nagyjából 40%-ról 100-ra töltöttük éjjel fél 1-re.
Gondoljuk végig: ha tudtam volna az autót otthon tölteni, kimaradhatott volna az első fehérvári töltés Sümeg felé, meg a visszafelé szerencsétlenkedés két töltése a háromból. Így elég lett volna az egész távon egyetlen villámtöltés hazafelé. Itthon az autó feltöltött volna, másnap reggel 100%-kal kényelmesen leértünk volna Miskolctapolcára, ahol tudtunk tölteni a találkozó és az éjszakai Wellness buli alatt. Ez akárhogy is számolom két töltés lenne a hat helyett.
Mindent összeadva, az autópálya matrica nélkül körülbelül 19.000 Forintba került ez a két nap utazás. Ráadásul az eredetileg összesen 719 kilométeres utat 764km alatt tettük meg, ennyi felesleges pluszt jelentett a töltő keresés. Ebben benne van persze a mi kezdő bénaságunk, meg a felesleges parám, amit az ember idővel elenged, és nem megy plusz köröket kétségbeesetten töltőkért.
De ha a 719 kilométert az én 15 éves Toyota Priusom 5,5 literes fogyasztásával (autópályán és országúton), és az akkori nagyjából 500 forintos benzinárral számoljuk, az eredmény 19.772Ft. Így a Kia e-Niro otthon töltés nélkül 770 forintot spórolt nekem, amit persze köszönhetek a saját butaságomnak is, nem győzök hangsúlyozni. Beleszokva a villanyautós létbe ez a szám mondjuk 3-4000Ft. Az autó nagyjából 12 millió forintos ára viszont körülbelül a hatszorosa a Prius mosatni értékének.
Ki kell mondani: a jelen élethelyzetben a villanyautó nekem egyszerűen nem adja ki. Persze ettől még imádom.
Viszont. Ha tudnám az otthonomban tölteni az autót, más lenne a helyzet. A lakossági áram ára 35Ft/kWH Budapesten. Az autót mindkét nap kb 40-ről 100%-ra tölteni nagyjából 2700-3000 forint lett volna, plusz egy villámtöltés Fehérváron, meg egy gyorstöltés Miskolctapolcán a wellness alatt. Ez nagyjából 10.000 forintba került volna. Így az elért eredményhez képest 9.000-et, az én autómhoz képest pedig majdnem 10.000-et spóroltam volna ezen az úton.
Na erre már elégedetten bólintok.
Beltér: Tölteni és időt tölteni?
Abban igaza van minden villanyautósnak, hogy a töltés nem hogy nem kellemetlen folyamat, de egy ilyen autóban kifejezetten élvezhető. Persze, nem egy Tesla, amiben játszhatsz közben, vagy nézheted a kedvenc sorozatodat a képernyőn, meg az is fontos tényező, hogy hányszor kell töltened, mert fél óra nem kellemetlen, négyszer fél már erősen az. Főleg éjszaka.
De az e-Niroban nem panaszkodtam.
Az anyagok tényleg jók. A kedvenc funkcióm a szellőztetett ülés, ami szerintem kötelező kellene, hogy legyen a bőr kárpithoz, ami szintén nagyon kellemes minőségű. Ergonómiából sincs hiány, minden ott van, ahol az ember keresi.
Nem egy kifejezetten érdekes beltér, de nagyon sokaknak pont ez fog benne tetszeni. Olyan konzervatív, nem extravagáns, nagyjából olyan, mint amilyennek az ember elsőre elképzel egy autóbelsőt. A napfénytető nagyon sokat dob rajta, meg az állítható színű hangulatvilágítás. Fázósak kérjék bele a kormányfűtést mindenképpen, meg lesznek érte őrülve.
Memóriás a vezetőülés is, amit én nagyon élveztem, mert a kettes gombra konfiguráltam magamnak egy fekvős, pihenős állást a töltésekhez, így megállva egy oszlopon gombnyomásra tudtam relaxálni, és nézni kifelé a nyitható napfénytetőn. Elektromosan állítható a deréktámasz is, elég széles tartományban, combtámasz viszont sajnos nincsen. A kijelző minősége szép, maga a fedélzeti rendszer baromi logikus, nem lehet belekötni.
Ha meg kellene említenem egy negatívumot, szerintem az ujjlenyomatok szaporodása lenne az. A kijelző is gyűjti veszettül, de a mellette lévő három Földközi-tengernyi zongoralakk a nagyobb baj. Gyakorlatilag az egész teszt alatt törölgettem, de lehetetlen volt letakarítani. Sosem lett jó, vagy a porszemektől kaptam rajta agybajt, vagy az ujjlenyomatoktól. Ami még zavart, az az USB-C csatlakozó hiánya. Van benne Apple CarPlay meg Android Auto is, de csak kábelesen, vezeték nélkül nem. Nekem főleg USB-C végű kábeleim vannak, így okozott némi fejtörést, de azért a kardomba nem dőltem.
A telefont így kétféle módon tölthetjük, egyszer kábelen, egyszer pedig a vezeték nélküli töltőn, ami szintén ott van a középkonzolon. A kapcsolók és gombok nyomási érzetéért le a kalappal. Csillagos ötös, komolyan. Olyan prémiumosan kattan az autóban minden, hogy néhány német gyártó megirigyelhetné.
Hasonlóan prémiumos a hifi is, legalábbis a legtöbb elektronikus zenéhez bőven meg fog felelni a JBL rendszer. Én adtam rá egy kis magasat és középet, mert nekem túl mély orientált gyárilag, de kényelmesen összehangolódtunk rövid idő alatt.
Vigyáz rád és rám is
Amikor továbbmegyünk az autóval, akkor sem kell magunkat rosszul éreznünk soha. Az előző cikkemben azt írtam, hogy megvédi a vezetőt és az őzet is, ami igaz is, nem csak egy költői gondolat volt.
Van az autóban ütközés elkerülő rendszer, ami remekül működik, és nem is túl érzékeny, nálam csak egyszer-kétszer csipogott be tévesen. A sávelhagyás gátló zseniális. Olyan lehelet finomat dolgozik az ember keze alá, hogy egészen meglepett. Elég jól tartja a vonalat is, de ha a jobb oldalon elmaradozik a felfestés, hajlamos lehet odacsapni a padkához, ami negatívum, de könnyű rá odafigyelni.
A távolságtartós-követős tempomat több mint jó, és városban is használtam simán, persze nagyon odafigyelve. De azt kell, hogy mondjam, hogy a dugóban araszolós, sűrű városi forgalomban több esélye van a sofőrnek koccanni, mint hogy ez a rendszer hibázna. Ott kell lenni fejben, és a fék mellett, de szerintem ki kell használni, hogy van.
Pont mellettem történt a másik sávban egy nagyon enyhe ráfutásos koccanás, és nagyon jó érzés volt a tudat, hogy velem nem történhet ilyen.
Az autó egyébként a beállított távolságra megáll a másik mögött, akár nagyon nagy tempóról is, viszont újra nem indul, csak szól, hogy bökjük meg a gázt. Ilyenkor ismét felveszi a fonalat, és tovább halad.
Ebben a módban magától követi a sávokat is, ami szintén meglepően jó, egész nagy sebességnél, egész éles kanyarokat is bevesz. Persze van, ahol feladja, és akkor lekúszik az útról, ami tudvalévőleg rossz dolog, ha az út jobb széle egy 20 centi magas beton padka, így inkább odafigyeltem itt is.
Szerencsére ezen kívül remek a funkció, nem dobálja az autót, és nem is kacsázik a sávban, szépen a jobb oldalon tartja, egy picit az én ízlésemnek túl jobbra, de legalább konzekvensen ott.
A tolatókamera képe korrekt, de sajnos nincs 360 fokos kameránk, csak hátrafelé tudunk nézni. Ami viszont van körben, az a radar, ami nem túl érzékeny, viszont egyszer valahogy kikapcsoltam véletlenül, és a mai napig nem tudom hogy hogyan. Minden esetre nem kapcsolt vissza az autó újraindítása után sem, így erre érdemes figyelni, nehogy véletlenül lekoccoljunk valamit.
Menetben milyen?
Dinamikus. Nagyon jól megy egy ekkora, ilyen nehéz SUV-hoz képest, szerintem bőven elég a mindennapokban. Sportolni úgysem fogunk vele, mert bár a kormányzása elég direkt, kanyarokban azért érezni a tömeget, egy kicsit kenődős olyankor az élmény. De nem is erre való, egyenesen menni csodásan lehet vele, és sosem kerülünk kellemetlen helyzetbe például egy előzés, vagy egy gyors elindulás során.
A hangulatos autózáshoz mást választanék, ha számít a kanyarsebesség, viszont a halksága sokat hozzátesz az élményhez. Autópályán is kifejezetten jónak mondanám a zajkomfortot, országúton és városban pedig tényleg nagyon csendes.
Este sem kell félnünk az e-Niró-tól, a ledes lámpák több mint nagyszerűek, remekül látni velük bárhol, az automata reflektor pedig elég okos, húszból egyszer kapcsol csak le túl későn, a többi alkalommal pont időben, így nem vakítunk el senkit. Azt is ügyesen észre veszi, ha valaki közel halad előttünk, csak akkor kapcsol fel, ha épphogy látható a két piros pötty valahol a távolban. Okos kis szerkezet, és hatalmas királyság az éjszaka sokat vezetőknek. Ha lehet egy tanácsom, kérjétek a ledes fényszórókat ez e-Niro-hoz, ha ilyen autót szeretnétek venni.
Verdikt
Ez egy rendkívül korrekt autó. Kívül, belül, dizájnban, használhatóságban, funkciókban, mindenben.
Kevés emberből fog komoly érzelmeket kiváltani a megjelenése, akár kívül, akár belül, de lehet szeretni, mert nagyon rendben van. Lényegében semmibe nem lehet belekötni, és szerintem ezzel ez az egyik legjobb villanyautó az ár-érték-hatótáv arányban. Ráadásul van benne 230V-os hálózati aljzat (azaz konnektor) is, ami nagyon kevés autóban van, így az elektromos roller vagy bicikli tulajdonosok optimális autója lehet.
Aki keres egy jó, kényelmes autót, ami jól használható, jó méretben, jó hatótávval, korrekt áron, az vegye meg. Tényleg. Nem fog benne csalódni.
Aki divatcikket, stíluselemet, élvezeti cikket keres, annak maximum második autónak ajánlom, ha kiadja a pénztárca.
Én annak tudom tiszta szívvel ajánlani, aki tudja otthon tölteni. Aki nem, az is élvezni fogja a villanyautózást, de lehet, hogy anyagilag nem fogja megérni. Persze egy 2021-es benzines vagy dízel ilyen méretű autó is elég drága, 8-10 millió forint akár, és azok jellemzően gyengébbek, kevésbé dinamikusak mint a 64-es Kia e-Niro. Simán el tudom képzelni, hogy valakinek megér 2-3 millió forint többletet az elektromotor nyomatéka és csendes működése, akár úgy is, ha érdemben ezzel nem spórol. Mindenkinek magának kell ezt eldöntenie, de az biztos, hogy az e-Niro remek partner ebben, a 64kWh-s akksis biztosan.
