Ne szépítsük, mondjuk ki. Megfogtunk és hanyatt vágtunk az utóbbi 1 hónapban 3 db. Kia modellt. Kifejezetten a hibrid, vagy tisztán elektromos verziókra gerjedtünk rá, nem is volt kérdés, hogy melyik modelleket kérjük el a Pappastól.
Sorban: Elsőként az e-Nirót nyúzta – többnyire Balázs – 1 hétig, aztán pedig egy X-Ceedet vettünk górcső alá, most pedig az e-Soulról lesz szó.
Ebben az írásban utalást leginkább az X-Ceedre fogok tenni, ugyanis akarva akaratlanul a külső alapján történő ítélet az, ami meghatározta az X-Ceeddel és e-Soullal való együttlétet.
Spoiler alert:
Az e-Soult el sem akartam hozni! Annyira taszított a formája, mint mindenkit körülöttem.
Apám, anyósom, szomszédaim, mindenki napokig lesajnálóan ennyit kérdezett, amikor meglátta a – természetesen – nem felmatricázott autót:
“UGYE NEM VETTED MEG!?”
És én végig úgy éreztem magam a teszthét alatt, mint aki belefulladt egy kapcsolatba, lángoló szerelemmel, közhelyekkel teli belső értékekről papolva, de a sokadik embertárs lesajnáló tekinteténél már inkább el sem kezdtem magyarázkodni.
“Ülj be, vidd el egy körre és meglá…… DEHOGY ÜLÖK. EBBE!!!???”
Nem jutottam tovább.
Amikor azon gondolkodsz, mikor reggelente a fiadat iskolába viszed, hogy meg merj-e állni – a kertvárosi jómódú családok presztízsversenyének egyik fő kirakati tárgyával (autó) – a suli előtt, akkor baj van.
Szégyelled a szerelmed. Baj van velem? Nincs, hiszen nekem sem tetszik! Nem fordulok utána a parkolóban, mikor kiszállok belőle. Viszont amint beenged magába, abban a pillanatban tudom: Megérkeztem!
Mindent tud a kényelemről, amit egy 40+-os pali elvár egy autótól. Van humor, huncut, ha kell akkor vad, ha nem kell, akkor nyugis.
Precíznek mindig precíz. Nincs sok duma, csak az és akkor és úgy, ahogyan azt szeretném.
Ja, hogy másoknak nem tetszik és én nem vagyok marha, hogy a szomszédnak vegyek autót! Vagy mégis???
És ott az X-Ceed, amire a szomszéd garantáltan bekérdez, hogy “hogyé adnak egy ilyent?” Nem kérdezi, hogy jó-e, vagy sem. Kell neki, mert jól néz ki. Erre mondják!? A termék eladja magát. Akár a vonzó külsejű emberek.
De nézzük, hogy mi az konkrétan, ami magával rántott.
Szögezzük le! Az az ember vagyok, aki élete folymán MEGVETT EGY WAGON R+-t és használta.
Imádtam, ahogy azt mindenki imádta, aki megvette és kiröhögtette magát vele.
A Soulnál most megéltem valami hasonlót, de úgy, hogy meg sem vettem. Elég volt, hogy meglátták nálam és már sz@rul éreztem magam.
A doboz forma mindig praktikus és a magas bódé miatt mindig kényelmes is lesz. Napjainkban már tudnak jó futóművet is építeni egy ilyen dobozos forma alá, bár lehet, hogy a nehéz akkupakk az, ami miatt
nem éreztem, hogy fel akar borulni a telefonfülke úgy, hogy éppen a legjobb részénél tartok a beszélgetésnek a telt idomú, okos és kívánatos – mások által nem irigyelt – csajommal.
A futómű, a kormányzás, a kezelőszervek működése olyan….. olyan Kiás. Meg Hyundaios. Rettegjenek a németek, csak ennyit írok halkan.
Vezettem sokat és folyamatosan vezetek 0- 15e km közötti autókat. Nem mindenhol érzem azt, hogy soha nem fog széthullani. Itt minden koppanásmentes és finom, amilyennek lennie kéne, de nem minden gyártónál van ez így. Egyszerűen nem tudnak hibázni Koreában.
Nyilván nincs tökéletes autó. Agyf@szt kaptam a különböző hangulatzenéktől, amik kérés nélkül indultak el minden elinduálskor, ráadásul
többnyire a tengermoraj startolt, amitől vizelni támadt kedvem minden reggel.
Valamiért képtelen volt elég gyorsan kapcsolódni rá a telefonom, de ha képes is volt rá, meg kellett neki mondani, hogy igen, onnan szeretném a megszokott Apple Music playlistemet hallgatni.
Utáltam azt, hogy nincs elől kamera, pedig a lusta arcom megszokta azt a saját autómban – még ha ott egy pixeltenger is a kijelző a Kiaban lévő bitang nagy fejegység képéhez képest. Hozzá kell tenni, hogy egy olyan felszereltségben ültem, ahol a hangrendszer olyan premium volt, amit tényleg annak lehet hívni.
Egészen elképesztő az, hogy a basszust nem azért veszed le, mert elkezd torzítani, hanem mert már neked kellemetlen.
Mármint a csontjaidnak az, mert a hangszóró képtelen volt torzítani az épp elméjű tartományban. És most itt ne az igénytelen tüc-tücre gondoljatok, hanem a szinte már tökéletes magas és középhangok telt összességére, a basszussal tökéletes arányban.
Hangulatvilágítás csillagos ötös:
Vélhetőleg hölgynél járhatott előttem az autó, mert mikor észrevettem az esti fényeknél a csodát, addigra a szexuális irányultságomat ismerőseim megkérdőjelezték az ízlésem mellett. Viszont nem a szín az érdekes. Hanem az ötlet és a finomság.
A vélt és azzal párhuzamban álló, kocsi által kiírt hatótávot fenntartással kezeltem, de városban nem igazán kellett csalódnom, főleg, ha a visszatermelés a kormányszarvakkal (régen váltó volt) erősre állítottam. Ezáltal a féket nemigen kellett használnom.
Viszont mivel a telekre le kellett vinnem pár dolgot, gondoltam letesztelem a jószágot autópályán. Csont maxra töltöttem éjjel otthon, 410km a hatótáv. Mi történhet. Balatonföldvár oda vissza 280km. Vicc. Vágjunk neki.
Nos, ahogy szoktam, nem papásan mentem. Hamar elegem lett a 100-110-ből a pályán, így hát 130-ra állítottam a rendszert.
A megtehető kilométerek kb. 200 méterenként csökkentek 1000 méter helyett. Lepsénynél már éreztem, hogy nem vagyok nyugodt.
Ez para nélkül nem lesz meg oda-vissza. Nem is kockáztattam. Siófokon a Molnál kapott finom falatokat, kb 30 percen át. Így tudtam kényelmesen hazaérni.
Nem lehet elmenni amellett, hogy teljesen indokolatlanul – mert egy eAutónak pláne soha nem nyitogatod a motorháztetejét – , a motorházteteje teleszkópos.
De miért ne lenne az, ha egyszer az ülés is bőr, ami szellőzteti is a feneket, méghozzá nem is akárhogyan.
Ha tudod otthon tölteni, ahogy én, akkor olyan szinten kap el ezzel az autóval az elektromos szerelem, hogy már-már a robbanómotoros szörnyetegeddel kikéred magadnak a benzinkút látogatást 20-30 ezerért alkalmanként.
Végszónak annyi, hogy ne legyetek állszentek! Igenis a külső alapján ítélünk és esélyt sem adunk annak, ami jó és belső értékekkel teli.
Valószínűleg ezért szaladgál ilyen mennyiségű az utakon ezekből.
