Vezettem már néhány villanyautót az utóbbi években, illetve lelkes találkozóra járó vagyok, aki szeret minden autóról megtudni valami érdekeset. Összességében nagyon szeretem az autókat, megfordult a kezem alatt ez az, és mindegyikre csodálattal nézek a mai napig.
Az autó imádatomat egészen kicsi koromig lehet visszavezetni, ugyanis előbb tudtam a legtöbb autó márkáját és típusát, illetve ismertem fel a márkajeleket, mint ahogy olvasni tudtam volna. Emlékszem, ahogyan nagypapámmal jártuk az utcákat, és én sorban elmondtam minden autóról, hogy micsoda. Lehettem talán 5 éves, vagy maximum 6.
Így aztán nem nehéz kitalálni, hogy ma is bármikor, bármennyit tudok autók előtt, mögött, között, illetve autókban lenni, és bármennyit szívesen beszélgetek róluk.
A gyakorlat más?
Amikor 2018 tavaszán meglett a jogsim, bőven volt már villanyautó, Tesla is, meg Leaf is, meg még néhány egyéb gyártó korábbi termékei. Addigra már lelkes Handras olvasó és néző voltam, a tech univerzum szerelmeseként pedig nagyon izgatottan tekintettem bele ebbe az akkor még nagyon kezdetleges új világba.
Aki olvas minket, azt bizonyára érdekli egy vagy több elektromos modell legalább, szerencsésebb esetben az egész iparág, és az alternatív hajtásláncok fejlődése.
Ti, akik most elégedetten bólintottatok az előző állításomat olvasva, biztosan azt is tudjátok, hogy melyik számotokra érdekes járműnek mennyi a hatótávja, a fogyasztása, milyen gyorsan tölt, meg stb. Meg persze ezerszer hallottátok már azt is, hogy a villanyautó mennyivel jobb, nyomatékosabb, tisztább, szerethetőbb, gyorsabb, így jobb, úgy jobb. Ja, meg persze hogy mennyivel olcsóbb is, meg mennyire nem okoz már gondot a töltés.
Ezek a hallott, látott, olvasott tartalmak kialakítanak a fejünkben egy képet az eAutózásról, ami egy nagyon kívánatos és vágyható kép a legtöbbünk számára.
Így volt ez velem is.
Valami viszont mégis megváltozott aznap, amikor a Kia Pappastól átvettem a gyönyörű fekete e-Niro tesztautót, és megkezdődött az életem egyik legtanulságosabb, legemlékezetesebb 5 napja.
Ezt ki kell próbálni, meg kell élni, át kell adni magad neki.
Képzeljétek el azt a pillanatot, amikor tudatosul, hogy napokig nálatok lesz egy autó, ami nagyon drága, és ez az első alkalom, hogy öt napig valaki másnak a csillogó új autóját kell vezetnetek. Hát, én például nem voltam nyugodt. De a Bungee jumping szerelmesek sem hiszem, hogy nyugodtak voltak az első alkalommal, úgyhogy ez is egy fajta adrenalin, csak kevésbé tűntem vele bátor erős férfinak, mint valami király extrém sporttal.
Átvettem az autót, beleültem, elkezdtem vele gurulni, aztán hangtalanul, kicsit félve kifordultam a lámpától, majd adtam egy könnyed gázfröccsöt, és belém hasított:
Uram Isten, a prófécia igaz, ez rohadt jó!
Az a nyomatékos, erőteljes gyorsulás élmény nem volt új számomra, de a helyzet nagyon. Az a fajta szabadság élmény, ami a vezetéshez ott és akkor hozzá tartozott, pontosan olyan volt, mint amilyennek kicsi koromban az autózást képzeltem. Senki nem irányít, senki nem felügyel, a saját utamon megyek, haza. Tökéletes összhangban a géppel. Pont ahogyan gyerekként álmodoztam róla.
Annyira üdítő a villanyautó karaktere egy benzines után, főleg egy átlagos benzines autó után, hogy nagyon nehéz szavakba önteni. Ezt ki kell próbálni, meg kell élni, át kell adni magad neki.
Az embernek végig ott az arcán az a széles mosoly, még olyan helyzetekben is, amiket normál esetben a legjobban utálunk mindannyian. Egy átlagos sűrű forgalmú napon, a Róbert Károly körúton haladva is. Mert az a nyugodt, csendes, mégis nyers erő, ami bármilyen elektromos autóból árad, az teljesen a saját képére formálja az embert. Egy erős luxus bálna uralkodás érzetet ad, egy villanyautó pedig egy egyszerű, letisztult érzést: mindent meg tudok oldani, senki nem állíthat meg. Csak mérlegelem, és megoldom. Nyugodtam, békével, egyszerűen, fájdalommentesen. Csak döntök, és megtörténik. Semmi küzdelem, semmi harc. Minden a helyére kerül, az élet rendben van, semmi baj nem lehet.
Bennem ezt a már-már euforikus érzést keltette az autózás az e-Niroval, már az első órákban, az első napon. A csendes éjszakában, egy hangtalan üres utcában, lassan elindulni, teljesen megfoghatatlan érzés. Maga a megtestesült nyugalom.
Sokáig másra sem gondolsz. Ez az egyetlen tiszta, őszinte érzésed. Nem gondolsz semmire. Hatótávra, töltőoszlopokra, hogy azok vajon működnek-e, meg le van-e töltve hozzájuk az app. Mindent elnyom ez a hideg tökéletesség, amit akkor érzel. Aztán egy picit feleszmélsz:
Egy autóban ülsz.
Egy autóban, ami minden utolsó centiméterében autó. Sem több, sem kevesebb. Minden szimplán csak jó.
Az éjszaka sötétjét kristály tisztán vágják át hideg fehér fénycsóvájukkal a ledes lámpák, a kanyargós utat enyhe dőléssel falja az emelt futómű a makulátlan Michelin gumikon.
A kanyar előtt a féket meglegyintve tökéletes visszajelzéssel fogja meg a csillogó fekete kasztnit a négy tárcsafék, lehelet finoman összedolgozva a kormány mögötti fülekkel állítható visszatöltéssel. Mögötted a hosszúkás, ledes lámpa erős fénye vörösre festi a fák lombját.
Hűvös az éjszaka. A fűtött kormány szinte izzik a kezed alatt, az oldaltámasz finoman fog meg a kanyarban, mikor a szellőztetett, fűtött bőr ülésből oldalra csúsznál. Egy kicsit halk a zene. Hetykén elkattintod a kormányon a bal oldali kapcsolót, a JBL hangszórókból ütemesen szól Kavinskytől a Nightcall. Ébren tart. Ritmust ad az útnak.
Egyeneshez érkezel. Egy pillanatra szétnézel magad körül.
A középkonzol pirosan fénylő betűi tökéletes harmóniát játszanak a jégkéken sejlő hangulatvilágítással.
Magad felé fordítod az egyik légrostélyt. Minden, amit megfogsz, jó érzéssel tölt el. Egy fiatal őz szökken át előtted az úton, de tudod, az autó őt is megvédi. Meg téged is. Utána nézel, be a sűrű erdőbe. Csodálod a szabadságát. Megpróbálod magadban átélni, amikor rájössz, hogy ebben a percben te is ugyanezt érzed. Azt mérhetetlen, megfoghatatlan szabadságot.
Csak suhansz az éjben előre, kilométert kilométer után. A kanyart egyenes követi, majd megint kanyar. Egészen tökéletes a pillanat. A műszerfal fehér gyűrűi vonzzák a szemed. Lepillantasz. A tekinteted eljátszik kicsit a kiemelkedő, fényes kijelzőkön. Aztán hirtelen meglátod: 11 kilométer hatótávod maradt.
Folytatjuk…..
Kia e-Niro 64kWh: Józan autó, józan embereknek, egy kis parával fűszerezve.
